Párkapcsolat segítő

Párkapcsolati válság, hogyan tovább? Házassági tanácsadás érted, érte, kettőtökért és ha van már csemetétek, akkor érte mindenképp.

Az előző házassági tanácsadás bejegyzésemből hiányzott a témához kapcsolódó videó. Mégsem a legelső anyagot fogom először beszúrni. Miért? Mert a második videó szerintem jobban felkelti az érdeklődést. Néhány helyen visszautal a korábban felvett alkalomra, mégis ez kicsit könnyedebb hangvételű és sokkal jobban érthető.

Talán rossz volt az első felvétel?

Nem. Pusztán arról van szó, hogy az első felvétel alkalmával az előadó nagyon sok mindenről szeretett volna beszélni, de az idő rövidsége miatt ez picit darabos lett, és emiatt felületesnek tűnhet.

De távolról sem erről van szó. A program, amiről ezek a videók szólnak annyira összetett és annyira sokrétű, hogy ezt egyszerűen képtelenség egy kb 1 órás előadásba sűríteni. De nem is erről szól. Ezek az előadások a program gerincét mutatják csak be.

Arról már nem is beszélve, hogy minden kapcsolatban más-más probléma vetődik fel. És mivel mi emberek sem vagyunk egyformák, ezeket a problémákat is sokféle módon éljük meg.

Épp ezért. Kérlek, ne úgy nézd ezeket a videókat, hogy ezeken keresztül kellene megoldanod bármit is. Ezek csak egyfajta képet próbálnak mutatni arról a párkapcsolat kezelő programról, ami most alakul. És akkor itt szeretnék néhány szóban kedvet csinálni hozzá.

A program vezetője Balázs Tivadar 8 éven keresztül képezte magát a témában. Nagyon sok párkapcsolatról szóló könyvet olvasott és sok ezzel foglalkozó programot vizsgált meg. Mindezek eszenciáját fogja most a gyakorlatba átültetni. Ha most az a kérdés fogalmazódott meg benned, hogy, hogy lehet bármilyen kapcsolati kérdést pusztán elméletekre alapozni, akkor hadd nyugtassalak meg. A tanulmányozott irodalmak is a gyakorlatból merítettek és ha elindul Tivadar programja, akkor abban az lesz - vagy lehet - egy nagyon jó dolog, hogy a problémákkal küzdő párokat olyan házastársak fogják mentorálni, akik már megküzdöttek a saját kapcsolatuk buktatóival, akik túl élték közös életük nagyon kemény és valóban mély pontjait. Ők azok, akik még idejében felismerték azt, hogy változtatniuk / változniuk kell, és akik miután sok súrlódás után leépítették, mára újra felépítették egymást és a kapcsolatukat is hihetetlen magasságokba emelték.

Ez nem egyszerű dolog. Nagyon kemény munka. De ezek a párok, majd örömmel osztják meg a tapasztalataikat, miközben azon lesznek, hogy az épp válságot átélő párokat is hasonló szintekre emeljék.

És akkor itt vannak az ígért videók is:

2. felvétel: "Házasság rendszer: Van remény."

1. felvétel: "Házasság rendszer: Közös döntések és érzelmi szükségletek"

Várom az észrevételeket, hozzászólásokat, véleményeket. Beszéljük meg!

Kire számíthatok?

"... A férjem már hetek óta gyanúsan viselkedett. Egyre kevesebbszer figyelt rám. Ha szóltam hozzá, sokszor meg sem hallotta. Amikor munkába indult, már csak egy gyenge csókot lehelt a homlokomra. Pedig korábban mindig átölelt még az ajtóból és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a két kis manóra. Aztán már egy szót sem szólt a gyerekekről. Nem volt gondterhelt. Olyan volt, mintha szórakozott lenne. Egyre csinosabban öltözött, új arcszeszt használt. Mintha kicserélték volna. Alig ismertem a férjemre... De hamar megoldódott a rejtély. Egyik este épp zuhanyzott, amikor sms üzenete érkezett. Szóltam neki és arra kért olvassam el. Korábban ugyanis csak az üzleti sms értesítői jöttek. Így gyanútlanul és a férjem engedélyével megnéztem az sms-t. Ez állt benne:

" Köszönöm a ma délutánt, nagyon jól éreztem magam veled. Mindig egy kicsit jobb és én még többet akarok belőled. Minden éjszaka egyre jobban hiányzol..."

Persze azonnal magyarázatot követeltem. De csak ennyi volt: " Nem akartam, hogy kiderüljön, de most már, hogy tudod, kettőnk közt vége..."

Több se kellett, azonnal összepakoltam a gyerekeket autóba ültem és haza mentem a szüleimhez. Hiba volt... Ugyanis ahogy megérkeztem, rögtön faggatni kezdtek és én persze mindent kitálaltam. Nagyon rosszul éreztem magam. Alig 1 órája derült ki, hogy a férjem megcsalt és szakítottunk, még a gyerekek miatt is rosszul éreztem magam, hiszen soha nem akartam, hogy az édesapjuk nélkül cseperedjenek fel. És ha mind ez nem lett volna elég, még a szüleim is rákezdtek. Hogy ők megmondták. Még az esküvő előtt is végig ellenezték a kapcsolatunkat. Miért nem volt annyi eszem.... Te másztál bele, most old meg a helyzetet... stb...

Egy szóval. Amikor azt hittem, hogy egy kis nyugalmat, vigaszt találok otthon, akkor csalódtam a legnagyobbat..."

VAGY

Jegyesek voltunk. Férfiként nem volt jellemző rám, hogy bárkit szeressek, de a menyasszonyomba fülig szerelmes voltam. Ő volt talán az egyetlen ember akit igazán szerettem. Egy hét volt az esküvőig. Már alig vártam, hogy ezzel a csodálatos nővel kössem össze az életem. Családot szerettünk volna. Az életemnek ez a része nagyon flottul működött. 

Akkoriban volt egy cimborám, akivel hosszú évek óta nagyon jó barátok voltunk. Csak néhány háztömbnyire lakott  tőlem így mindig könnyen megtaláltuk egymást, ha buli volt vagy ha épp úgy hozta az élet.

Én már nagyon készültem az esküvőre, de a ruha témát az utolsó pillanatokra tartogattam. Azt gondoltam, hogy bemegyek egy öltöny áruházba, rámutatok egyre, felpróbálom és ha jó, akkor már ki is pipálhatom a dolgot. Szóval már alig pár nap volt a nagy napig. Elindultam a barátomhoz, meg akartam kérni, hogy jöjjön el velem öltönyt választani.

Az ajtaja nyitva volt. Agglegényként élt és mivel jó környéken éltünk, nem nagyon foglalkozott az ajtó zárásával. Ahogy szoktam benyitottam és hangosan jeleztem, hogy csak én vagyok. Nem érkezett válasz, de hallottam, hogy itthon van. Úgyhogy beljebb mentem és még egyszer szóltam, hogy én vagyok, meg szeretném kérni egy szívességre. És akkor meghallottam a menyasszonyom hangját, ahogy rémülten ráeszmélt arra, hogy én is ott vagyok a házban.

Benyitottam a hálóba és félreérthetetlen szituációban kaptam rajta őket. Egy világ omlott össze bennem. Egy szót sem bírtam szólni. Kifordultam a házból és alig emlékszem, hogy jutottam haza...

Másnap felhívtam a szüleimet, hogy megkérjem őket arra, segítsenek lemondani az esküvőt és szóljanak a rokonoknak, vendégeknek is. De ahelyett, hogy egy kis támogatást, egy pár jó szót kaptam volna, azonnal elkezdték a fejemhez vágni, hogy ezt ők már előre látták, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen... és még sorolhatnám. 

Nem volt elég, hogy rájöttem, megcsalt a szerelmem, ezt a legjobb barátommal tette és amikor a legsebezhetőbb voltam, akkor még a szüleimre sem számíthattam..."

A kérdés tehát, hova vagy kihez forduljon az ember, amikor az élete épp romokban hever és senki ismerőst/barátot nem akar? Ki nyújthat ilyenkor vigaszt, ha nem a szülő?

Házassági tanácsadás - első, bevezető előadás

Múlt hét pénteken - október 17-én - volt Balázs Tivadar első előadása a "Házassági tanácsadással / válságkezeléssel kapcsolatban.

Pár szóban említette a program felépítést, beszélt a mentorokról, a mentorok feladatáról és felelősségéről és beszélt mentoráltak, vagyis a párkapcsolati válságban szenvedőkről. Az előadása során többször szóba kerültek különböző szakirodalmak, könyvek, külföldi tanácsadók és módszereik is. De ami nagyon szembetűnő volt, hogy végig olyan fogalmakról beszélt, mint az egyenlő akarat és a legalapvetőbb érzelmi szükségletek férfiaknál és nőknél. Az idő rövidsége miatt nem ment bele minden részbe olyan aprólékosan, ahogy lehetett volna, de a későbbiekben a program során erre mindenképpen sor került majd.

Ami nekem is és mondhatni minden jelenlévőnek feltűnt, hogy olyan dolgok is elég nagy hangsúlyt kaptak, amik így egymás után említve már-már óvodás színvonal felé kezdtek mutatni. Például a kölcsönös tisztelet, a szerelem ébren tartása stb. Voltak akik össze is súgtak, hogy "de hát ezt mindenki tudja".

És igen. Mindenki tudja, de nagyon sokan nem alkalmazzák. És itt nem a motorikus alkalmazásról beszélek. Hiszen egy kapcsolatnak ezer és egy tényezője van. Bármelyiken el lehet csúszni. DE!!! Ha az alapok rendben vannak és tényleg rendben vannak, akkor arra már könnyű építkezni

Az előadás vége felé érkezett egy elég jó kérdés. Összefoglalva arról volt szó, hogy mi van akkor, ha az egyik fél szerint van probléma, de a másik fél szerint nincs. A válasz kicsit leegyszerűsítve érkezett: "ha az egyik félnek problémája van, akkor a másiknak is." 

És most szinte látom ahogy megjelennek ezzel kapcsolatban az első gondolatok:

1. - Miért lenne mindkét félnek problémája, ha csak az egyik "hisztizik"

2. - Miért kellene apró-cseprő problémákkal terhelni a kapcsolatot?

Ez is egy hozzáállás lehet, de garantáltan nem vezet jóra. Már rövid távon megmutatja az eredményét, nevezetesen szakítás/válás lesz ebből a hozzáállásból.

Akkor hogyan?

Hát legegyszerűbben szólva a válasz már elhangzott: "ha az egyik félnek problémája van, akkor a másiknak is." És ezt bizony meg kell oldani. Itt jön be a képbe az alázat....

"Húúú ez a fogalom!!!! 

MI??? Még hogy alázat???? Amikor ő csinálja a fesztivált, és még én legyek alázatos???? NA NEEEEE!!!!"

Igen. Sajnos néhányan azt gondolják, hogy ha engednek az álláspontjukból, akkor megalázkodnak a párjuk előtt, aki erre lenéző lesz vele, lábtörlőnek használja stb...

De miért kell, hogy így legyen?

Ha azt szeretnéd, hogy a férjed/feleséged a "utálatos bunkóból/vérengző hárpiából" egy szerető-szerethető férfi/bújós kiscica legyen, akkor kérdezd meg, hogy mi a problémája? Mi a véleménye a dolgaitokról? Hogyan képzel el bizonyos szituációkat? Mi a terve? Hogyan szeretné? Stb... De ezt kedvesen, türelemmel, valódi érdeklődéssel. Aztán mond el neki te is ugyanezekre a kérdésekre a te válaszaidat. Egyeztessetek. Pici kompromisszumokkal. Kicsit engedjen mindkét fél. Itt kezdődik az alázat.

Nehéz? Szerintem nem. Próbáld ki te is! Nem garancia, hogy elsőre siker lesz, de középtávon már megmutatkozik az eredmény és hosszútávon, ha szeretitek egymást és mindketten valóban akarjátok a kapcsolatot, akkor menni fog. Egyedül is megpróbálhatjátok, de van segítség is.

Ha van véleményed, a fent említett témáról, esetleg érdekelne a program, akkor ne habozz felvenni a kapcsolatot akár a kommentbe, akár a kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül. Segíteni fogunk!

A témának nincs vége, folytatása következik hamarosan....

A párkapcsolat útvesztője sokszor a szakításhoz, váláshoz vezet - ÉS KINEK A HIBÁJA? - Hát az Övé!!!

Biztos ez?

Miért kell feltétlenül válással végződnie egy kissé problémás, de működő házasságnak? Sok párkapcsolati válságra van megoldás. Vannak jó házassági tanácsadók és most is indul egy program. Érted, a kapcsolatodért, a gyermekeid kiegyensúlyozott, boldog életéért.

Most szinte hallom, hogy "Persze, persze, de csodák nincsenek".

Én meg azt mondom erre, hogy néhány csoda rajtad múlik. Amúgy, mi veszíteni valód van? Ha budapesti vagy és van mit megmenteni, és szeretnéd is megmenteni, akkor ott a helyed az első INGYENES előadáson. Ott pedig el tudod dönteni, hogy neked szól e, erre van e szükséged.

Mikor: 2014. október 17 -én reggel 9 óra
Hol: KETA, Golgota Közösségi Ház, 1089 Budapest, Golgota u. 3.

Az előző bejegyzésben az előadó jegyzeteibe kaptunk egy kis betekintést. Most sincs ez másképp. Megkaptam a jegyzet következő részét is, úgyhogy lássuk mire számíthatunk még a program során:

A tartós szerelem és szenvedély második nélkülözhetetlen összetevője

Avagy a döntéshozatal megfelelő módja

Röviden és velősen:  a döntéseiket hozzák meg mindig együtt a konszenzus jegyében

Tudja, a viták többsége abból fakad, amikor az egyik csinál valamit a másik tudta, beleegyezése nélkül. Ezt hívjuk független magatartásnak.
Rengeteg vitát el lehet kerülni egyszerűen azáltal, hogy mindig gondolunk arra is, hogy vajon a társam mit szólna ehhez, és ezek után csak olyasmit teszünk, ami bírja a házastársunk lelkes beleegyezését.

Az időzítés szempontjából három módon hozhatunk döntéseket:
a. Proaktív módon: amikor még a cselekvés előtt egyeztetnek és a közösen meghozott döntés után lépnek a tettek mezejére
b. Reaktív módon: amikor egy megtörtént dologról utólag próbálnak egyeztetni és beszélni
c. Radioaktív módon (avagy soha): tulajdonképpen ez egy némileg vicces megfogalmazása azoknak az ügyeknek és konfliktusoknak, amelyekről még beszélni sem tudnak, mert annyira nagy feszültséget kelt a szóba hozataluk

Gondolom kitalálta, hogy melyik a kívánatos: proaktívnak szükséges lenni!

Rendkívűl fontos, és tulajdonképpen nélkülözhetetlen az, hogy mindkettejük elkötelezze magát a következő elv mellett: soha ne tegyenek semmit mindkettejük lelkes beleegyezése nélkül!
Tudja, minden amit tesz, vagy éppen nem tesz, befolyással van a társa érzelmeire. Miért akarna bármikor is olyat tenni, ami zavarja azt a személyt, akinek azt ígérte, hogy különös gondoskodásban fogja részesíteni, amíg csak élnek?
Ha van lelkes beleegyezés, akkor nincs neheztelés. Ha nincs neheztelés, akkor nem lesz, ami rombolná az Önök közötti romantikus vonzalmat és szerelmet (amit egyrészt az osztatlan figyelem, másrészt az egymás érzelmi szükségleteinek a betöltése ápol és fokoz).

Persze kétféle neheztelés van tulajdonképpen:
1. Bántódás: amikor a házastársa Önre erőltet valamit (avagy meg KELL tennie), amit Ön nem szeretne megtenni
2. Lehangoltság, kiábrándultság: amikor Ön NEM tehet meg valamit, mert a házastársának nem tetszik a dolog, nem lelkes vele kapcsolatban

Az első esetben a sérelem tartós, hiszen mindaddig amíg a házastársa nem hagy fel a kényszerítéssel, addig Önnek tulajdonképpen nincs választása, és az Ön szenvedése folyamatos.
A második esetben a csalódottság átmeneti, hiszen ha Ön nem tehet meg egy dolgot, akkor még mindig marad ezernyi lehetősége arra, hogy valami olyat tegyen, ami Önnek IS tetszik (és a házastársának is). Amint találnak egy alternatív megoldást tehát, az Ön lehangoltsága a múlté lesz.

Tehát mégegyszer: hozzák meg döntéseiket (legyen szó pénzügyekről, gyereknevelésről, rokonokról, időbeosztásról, karrierről, szeretkezésről) együtt, a konszenzus jegyében. 

Arról, hogyan is lehet konszenzusra jutni, egy részletesebb bejegyzés fog szólni.
De előtte, a következő részben, megosztom a tartós szerelem és szenvedély harmadik pillérét is, ami amúgy ahhoz is szükséges, hogy konszenzussal tudjanak dönteni.

Addig is gyakorolhatja azt, hogy esetenként felteszi magának a következő kérdést: "Vajon amit teszek, az építi a barátságunkat és a szerelmünket, vagy inkább eltaszít egymástól?"

Köszönöm, hogy elolvasta!
Szükség van az Ön boldogságára!

Nagy tisztelettel,
Balázs Tivadar 


Hát ez nem semmi! Szerintem nagyon izgalmasnak ígérkezik. Az előző bejegyzésben a jegyzet első része olvasható, ezen a linken.

Még egy fontos infó: ha követni szeretnéd a facebookon vagy ott szeretnél kérdezni / hozzászólni akkor az alábbi linken megteheted: https://www.facebook.com/lelkesito.hazassag

Egyenlőre búcsúzom, de ne feledd, Október 17-én Budapesten a KETA-n házassági tanácsadás, párkapcsolati válságkezelés. Érdemes ott lenned, ha jobbá szeretnéd tenni az életed. Több év együttélés után is létezik szerelem, szeretet, de csak akkor, ha szeretsz és hagyod magad szeretni! Hogyan? Gyere el és megtudod! Nem lesznek titkok, és kérdés sem marad megválaszolatlanul. 

 

  Ha kérdésed van, írj bátran akár kommentbe, akár a kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül. :)

Új lendülettel

Hol is kezdjem... Huh...

Elsősorban szeretnék köszönetet mondani a blog látogatóinak és annak a néhány hozzászólónak, aki megosztotta velem a véleményét.

Ezt a blogot pár éve azzal a céllal hoztam létre, hogy bizonyos témákat felvetve egy közösség alakuljon ki, hogy megbeszéljük/kibeszéljük a párkapcsolati problémákat és együtt találjunk megoldásokat. Nem sikerült. Nos, a létrehozás után, a témák felvetéséig sikerült eljutni. A blog látogatottsága nem alakult rosszul, de hozzászólás nem-igen akadt. Csupán egy-kettő. Én sem folytattam a téma felvetéseket egy idő után és talán egy kicsit meg is feledkeztem a blog létezéséről.

DE MOST

Pár napja egy előadáson vettem rész, ahol egy vendég hozzászóló is volt, aki miután pár szóban mesélt magáról, elmondta, hogy egy olyan komplett programot szervez, ahova olyan házaspárokat vár, (vagy párkapcsolatban élő embereket), akiknek elromlott a kapcsolata, de még együtt vannak. Együtt vannak - akár gyerek(ek) miatt, akár még pislákoló érzelmi szálak miatt - és még volna esély arra, hogy külső segítséggel rendbe hozzák az életüket.

Ekkor eszembe jutott ez a blog. Arra gondoltam, hogy ha már úgyis itt van, látogatják is - hiszen most is olvasod :) - akkor itt az ideje újra éleszteni és most újult erővel ismét belevágni. A felület adott, a lehetőség a problémák megoldására készül, de csak akkor lehet készen, akkor tud működni, ha lesznek rá jelentkezők.

Azt még nem tudom, hogy milyen költsége lesz a programnak vagy, hogy lesz e egyáltalán, csak az biztos, hogy az első előadás TELJESEN INGYENES lesz.

Azon az előadáson, ahol erről a készülő programról szó volt, az előadás végén máris többen érdeklődtek, többen biztosították a vendég előadót arról, hogy részt szeretnének venni a programban. Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ha problémás kapcsolatban élsz és szeretnéd újra olyan jól érezni magad a házasságodban/kapcsolatodban, mint a kezdet kezdetén, akkor úgy gondolom itt a helyed. Veszíteni valód nincs, és eldöntheted, hogy tetszik e, akarod e. Kötelezettség nincs, a program Magyarországon még csak most fog indulni. 

FIGYELEM! Ha úgy döntesz, hogy belevágsz, és menet közben meggondolod magad, akkor természetesen nem kell végig csinálni. Erre sem fog kötelezni senki és semmi. VISZONT, akik a programot végig csinálják, azok garantáltan újra élvezhetik kapcsolatukat, garantáltan új stabil alapokra építkeznek majd és garantáltan irigyeltek lesznek a családi és ismerősi körben, mindenki azt fogja kérdezni: "Ti hogy csináljátok, hogy ilyen jól megvagytok? Hiszen olyan új dolog fog sugározni róluk, ami csak azon kevesekről, akik eljutnak a program végére.

Tetszik a dolog? Akkor kukkantsunk bele a szervező menetrendjébe. Lássuk mire számíthatunk...

A tartós szerelem és szenvedély titka -1. rész

Röviden és velősen: Heti tizenöt óra (15) osztatlan figyelem. Az osztatlan azt jelenti, hogy ezt az időt kettesben, gyerekek, barátok, rokonság és más figyelemelterelő eszközök (pl. mobiltelefon) nélkül töltik, egymásra figyelve.

Négy különböző dolgot (négy féle kategóriába sorolhatóakat) szükséges csinálniuk:
a. Gyöngédség: általában a hölgyeknél ez a legmeghatározóbb, legfontosabb érzelmi szükséglet. A gyöngédség az a fajta szeretet és törődés, ahogyan a gyerekhez is szoktunk fordulni: gondoskodással, simogatással, öleléssel, bókokkal. A lényeg, hogy nem szexuális jellegű tapizásról van szó, hanem figyelmességről, előzékenységről, kedvességről stb. (lesz erről részletesebben is szó)
b. Beszélgetések: Általában ez a második legfontosabb a hölgyek számára. Nagyon igénylik a jó társalgást, a gondolatok megosztását, a kommunikáció során történő kapcsolódást. Miről beszélgessenek? Például arról, hogyan telt a napjuk, közös érdeklődésük tárgyairól, kedves emlékekről, közös élményekről (a hölgyek szeretnek nosztalgiázni), érzelmekről, álmokról, jövőbeni tervekről... (erről is lesz részletesebb bejegyzés)

c. Közös kikapcsolódás, szórakozás: ez a férfiak számára szokott nagyon fontos lenni, általában a második legfontosabb érzelmi szükségletként jelölik meg. Jó, ha együtt tudnak kikapcsolódni, ha együtt sportolnak valamit, együtt űznek valami hobbit. (arról, hogyan találjanak mindkettőjük számára érdekes szabadidős tevékenységeket: lesz erről is külön bejegyzés)
d. Szexuális beteljesülés, szeretkezési élmények: általában ezért vannak a férfiak oda a leginkább. Amennyire fontos a hölgyeknek a gyöngédség, annyira fontos a férfiaknak a nemi élet. Ez egy nagyon fontos téma természetesen, úgyhogy erről is lesz egy-két bejegyzés.
Amiért itt a végére hagytam ezt a témát, mert a jó szeretkezések egyik alapfeltétele a szerelem megléte, amihez viszont szükséges az említett heti 15 óra romantikázás. Romantikázás, randizás és végső soron szerelem nélkül ugyanis a feleségének aligha lesz kedve hozzá, maximum unalmas és fárasztó kötelesség marad a számára.

Kedves Olvasó: Ezt a nagyon is kézzel fogható és kipróbálható tudást egy nagyon tapasztalt és nagyon sikeres házassági tanácsadótól tanultam, nevezetesen Willard F. Harley Jr.-tól. Úgyhogy veheti ezt egy tudományos ténynek: ahhoz, hogy egy nő szerelmes tudjon maradni, heti 15 óra osztatlan figyelemre van szüksége. (a férfinak tulajdonképpen kevesebb is elég, viszont nincs jó szeretkezés szerelem nélkül, ugye)
Jut eszembe: emlékszik még arra, hogy mennyi időt töltöttek kettesben az udvarlás idején? Valószínűleg sokkal többet is, mint heti tizenöt órát. Akár 25-30-at! Így tudtak egymásba szeretni! Ezért szerettek egymásba! És ezért akartak utána összeházasodni! 

Persze fogunk arról is beszélni, hogy ez a házasságban miért nehezebb, és hogyan találhat minden nehézségre megoldást!
A következő alkalomig is kívánok szerelmet, szenvedélyt és extázist!

Nagy tisztelettel
az Ön szolgálatában,
Balázs Tivadar

Hogy tetszik? Mit gondolsz a dologról? Érdekes lesz?

Ha érdekelnek a továbbiak vagy érdekel maga az előadás, akkor 2014. október 17-én Budapesten a KETA egyik előadótermében.

Véleményedre, hozzászólásodra kíváncsi vagyok, kérlek írd meg nekem. Vagy a kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül is tudsz üzenni. 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. Hamarosan újra jelentkezem.